Japánban a fehérgalléros (sőt, a kétkezi munkásoké is) dolgozók kizsákmányolási-önkizsákmányolási spirálja már itt tart. Nemrég ugyanis bevezették a Prémium Pénteket. Miről is van szó?

A kormány arra buzdítja a cégeket, hogy különböző kedvezményekkel küldjék el legalább pénteken hamarabb haza az alkalmazottakat. Hisz hosszú távon mindenkinek az az érdeke, hogy ne a végkimerülésig agyonhajszolt emberek nyírják ki olykor szó szerint is magukat a munkahelyükön.

Olyan országról beszélünk, ahol hagyománya van a vélt vagy valós munkahelyi bakik miatt önmarcangoló dolgozók öngyilkosságának, valamint külön szó a munkahelyi túlhajszoltság miatti elhalálozására, a „karōshi”. Tavalyelőtt 2159 regisztrált munkahelyi túlhajszoltság, vagy a munkahelyi feszültségek miatti öngyilkossági esetet regisztráltak.

Széleskörű sajtónyilvánosságra tett szert a szigetországban egy, 2015 karácsonyán öngyilkosságot elkövető, mindössze 24 éves fiatal nő, bizonyos Matsuri Takahashi, aki havonta rendszeresen több, mint száz túlórát lehúzott. Édesanyjának címzett búcsúlevelében rákérdezett, hogy miért ennyire kőkemény az élet?

Egy tokiói, hagyományos japán-stílusú kocsmában például aki pénteken délután 3-kor hazamegy, arra a hétre 2300 jen (közel 6 ezer forint) többletfizut kap.

Az ügymenet mégis döcög. Először is: a japán vállalati kultúrában, amíg a főnök bent van, addig az alkalmazottnak mérhetetlenül kínos hazamenni.

Hát a menedzsereket is arra buzdították, hogy pénteken háromkor szíveskedjenek eldobni a kapanyelet és sétáljanak ki az irodaházból.

A paradigmaváltást koránt sem övezi töretlen kincstári optimizmus. Ugyanis a korábbi munkahelyről megpattanást olyan prózai okok is gátolják, hogy Japánt még a többi fejlett gazdaságú országhoz képest is jobban sújtja a lakosság elöregedése. Vagyis, ha mindenki időben hazamegy, akkor egyszerűen nincs aki elvégezze a munkát.

Többet megtudhat a témáról a BBC alábbi, angol nyelvű cikkéből.